Sűrű füstben játszanak az iskolaudvaron a gyerekek

Személyes beszámoló. Tegnap, az első igazi tavaszi napon az óvoda és az iskola végre kiengedte az udvarra játszani a gyerekeket, igen ám, de az egész óvoda és iskolaudvar sűrű füstben úszott a Losonczi utcai egyik szomszéd tavaszi (illegális, lásd a helyi avarégetési szabályokat itt: http://civilveroce.hu/kornyezet/szemetfust/ugyek/avaregetes) avarégetésétől. Mindenki a füstről beszélt felháborodottan vagy viccelődve, még az iskolaépületen belül is érezni lehetett a bűzt, a gyerekeim és én is köhögtünk, néha alig lehetett átlátni az udvaron, de nem láttam, hogy bármelyik oktató tett volna egyetlen lépést is, hogy a) beterelje a gyerekeket, hogy ne legyenek kitéve a veszélyes füstnek b) szóljon a szomszédnak, hogy oltsa el a tüzét. Az eset kapcsán, a tegnapi ismét érdekes témákat boncolgató falugyűléshez is kapcsolódóan az alábbi megjegyzéseim lennének:

1) volt szó a betelepülő-őslakos ellentétről ami van is meg nincs is... Én is egyetértek, hogy egy falunak van olyan szokás alapú szabályrendszere, amit az ide beköltözőknek meg kell ismerni és illik alkalmazkodni hozzá, betartva a helyi kulturális és szociális szabályokat (pl. köszönés). Ugyanakkor pont az égetés kapcsán egy nagyon rossz beidegződés, hogy sokan a szokásjogra hivatkoznak, amikor számonkérik őket, hogy miért égetnek, másokat mérgezve. Ebben a kérdésben a falunak határozottan nyitnia kell a tudás alapú új irányok mentén és drasztikusan visszaszorítani az avarégetést, a műanyagégetést, a szénnel és lignittel tüzelést, a pozdorjával-OSB-vel-kezelt fahulladékkal fűtést, a nedves fával fűtést ésatöbbi. Ebben a kérdésben nem állja meg a helyét az az általam rengetegszer hallott érv, hogy de a dédmamáink is így tüzeltek, mert a dédmamák még nem készítettek halálozási statisztikákat, nem voltak mérőeszközeik, nem volt globalizált világuk, ahol hatalmas szervezetek dolgoztak óriási erőkkel a légszennyezés okozta károk feltérképezésén és tudományos vizsgálatán, ráadásul a dédmamáknak más anyagok álltak rendelkezésükre az égetéshez, természetesebb anyagok amik kevesebb kárt okoztak.

2) volt szó arról, hogy ne kritizáljuk személyeskedve az iskola és óvoda dolgozóit a digitális platformokon, amivel szintén egyetértek, de arról is volt szó, hogy ezek új lehetőséget adnak a nyilvános párbeszédre és az iskolának is fel kell nőnie a feladathoz, hogy kezelje a digitális kommunikáció szálait XXI. századi módra. Én most szeretném ezt a témát bedobni ennek kapcsán a közösbe, de személyeskedés nélkül: vajon számonkérhető-e az iskola/óvoda bármelyik oktatója, aki a gyerekeinket levegőzteti az udvaron, és nem reagál egy ilyen ismert és direkt veszélyforrásra, hanem hagyja, hogy a gyerekek a mérgező füstben játsszanak? Én szeretném olyan iskolába járatni a gyerekeket (ez most konkrét kérés a Verőcei Iskolához), ahol konkrétan erre az esetre (ami sajnos sokszor előfordul még) van egy jól kidolgozott eljárásrend, ami szerint vészhelyzeti eljárást indít az ovi, betereli a gyerekeket, fotózza, dokumentálja az eseményt, első és második alkalommal átmegy a szomszédba hivatalos képviselettel és kéri a szomszédot, hogy az (amúgy épp illegális) égetést azonnali hatállyal szüntesse be, harmadik esetben, ha nem változik a helyzet, értesíti a hatóságokat, kihívja a (beltéri égetés esetén) rendőrséget, (kültéri égetés esetén) tűzoltóságot. A gyerekeink egészsége a legfontosabb, a konfrontáció kínos, de abba nem halunk bele, a rossz levegőbe viszont igen!

3) Arról is volt szó, hogy a digitális platformokon sokkal több a kritika, mint a dícséret, ezért most szeretnék a levegőszeennyezés kapcsán beszámolni néhány örömteli fejleményről is: 1) Cserni Istvánnal az orvosi rendelő bejáratánál is beüzemeltünk egy házi légszennyezésmérőt és készül egy kijelző slideshow-val, ami a levegőminőségről, légszennyezési kockázatokról ad majd naprakész tájékoztatót a várakozóknak (itt jegyzem meg, hogy informatikus és grafikus segítsége jól jönne, ha valaki beszállna ebbe a projektbe, kérem írjon nekem személyesen!). 2) Az iskola is beszállt példamutató módon a házi légszennyezésmérésbe, jövő héten szereljük fel a suli mérőjét, ami ilyen esetekben automatikusan dokumentálja is majd a porszennyezés mértékét (illetve segíthet előzetes döntést hozni, mielőtt minden gyerek felveszi a cipőjét, hogy érdemes/szabad-e az adott napon kimenni az udvarra vagy jobb benn maradni. 3) Az önkormányzat is támogatja a légszennyezésmérés és ezzel kapcsolatos szemléletformálás ügyét, és elindítottunk egy igényt, hogy az Országos Légszennyezésmérő Hálózat hivatalos mérőautóját igénybe vehessük (valószínűleg az iskola területén) háromszor egy hónapra, hogy a helyi részletes lakossági mérőhálózatot lehessen bemérni/kalibrálni/ellenőrizni illetve hogy hivatalos adataink is legyenek a nyári autóforgalom feltételezhetően növekedő terheléséről és a téli fűtési szezon feltételezhetően megnövekedett terheléséről. Mindhárom intézménynek (Iskola, Orvosi rendelő, Önkormányzat) nagyon köszönjük a nyitottságot és együttműködést! Ez a XXI. századi értelmes változások egyik apró iránya!